Kedves helyi Emberek!

Csütörtökön reggel 7 órakor akartunk indulni a kárpátaljai Kígyósra – testvértelepülésünkre – azért, hogy elvigyük azokat az adományokat, amelyeket a helyi jószívű adományozók szántak az ottani lakosok és a hozzájuk menekült ukrajnai emberek számára. Meglepő, hogy milyen gyorsan és milyen nagy mennyiségben adományoztak a lakóink. Köszönet azért, hogy érezzük a segítés szükségességét. Mi – hál’ Istennek – nem érezzük, hogy mit jelent, ha dörögnek a fegyverek, ha az embereknek menekülniük kell a harcok elől. Reménykedjünk, hogy mi békében élhetünk ezután is!

Az önkormányzat is kivette a részét a segítésből. Szinte napi telefonegyeztetésben vagyunk Kígyós vezetőivel, a polgármesterrel és az iskola igazgatójával. Az ő kéréseiket teljesítve vittünk 100 000 forint értékben kötszereket a sebesültellátáshoz. Kértek egy áramfejlesztőt is a szükség esetére, ez a helyi polgárőrök adománya. Szivacsokat a menekültek fektetésére, meg takarókat is. Vittünk öt mázsa lisztet, mert hiánya van a pékségeknek. Az étkeztetés céljára öt mázsa burgonyát is beraktunk az autónkba.

Csütörtökön kiderült, hogy az adományokról kétnyelvű listát kell kitölteni pontos fajta és mennyiség megjelölésével. A lista elkészültekor, péntek délben jött a hír, hogy az ukrán hatóságok leállítják az adományok fogadását. Szomorú hír volt ez, mert ekkor már bepakoltuk az autóba és az utánfutóba az adományainkat. Azonban délután négykor telefonált Kígyós polgármestere, hogy mégis indulhatunk. Péntek délután fél hatkor elindultunk az ukrán határ felé. Átadhattuk a kígyósi embereknek a mi adományainkat, és indultunk is hazafelé. Szombat reggel fél hétre értünk haza. Vizi János – a sofőrünk – keményen állta a sarat a 13 órás nehéz úton. Elismerés jár érte neki a szabadkígyósi emberek nevében.

Ott, ahol voltunk, a beregszászi járásban még nincsenek harcok, de az emberek félnek, aggódnak. Folyamatos viszont, hogy az emberek, gyermekes családok jönnek át a határon a biztonságuk reményében. Még éjféltájban is láttunk búcsúzkodó családokat. (A férfiak otthon maradnak.) Édesanyákat, akik totyogó kisgyermekekkel, gurulós bőröndökkel indulnak át Magyarországra. Csak reménykedhetünk, hogy ennek egyszer vége lehet. Addig mi segítünk a rászoruló menekülteken.

Köszönet az együttérzésért a jószívű embereknek!

Balogh József
polgármester

Kategória: Egyéb